Egy film/videó ezernyi apró részletből áll össze. Nagy produkcióknál külön osztályok foglalkoznak a legjelentéktelenebbnek tűnő apróságokkal is; viszont ha pár haverral, nullpénzből neki állsz forgatni, nagyon könnyen el lehet veszni a részletekben.

Peter McKinnon fotós-videós összeszedett öt alapvető tényezőt, aminek sokszor nem szentelnek elég figyelmet, viszont egy kis erőfeszítéssel, ezek szem előtt tartásával, óriásit lehet dobni a videód produkciós értékén.

1. Világítás:

Ha nincs fény, nincs film. Nem mindegy azonban, hogy milyen fényünk is van. Egy jelenet bevilágítása nem csak azt a célt szolgálja, hogy legyen expozíciós értékünk, hogy lássunk valamit egyáltalán (ez sem utolsó amúgy), ennél azért többről van szó. A jó világítás ugyanis hangulatot teremt, atmoszférát. A kérdés (mint minden rendelkezésünkre álló eszköznél), hogy hogyan is segíti leghatásosabban elmesélni a történetünket.

Ha a cél csupán információátadás, mint Peternél a fenti videóban, akkor azt kell szem előtt tartanunk, hogy a világítás ne álljon említett célunk, az információ átadásának útjában. Rossz világításról beszélhetünk ebben az esetben, ha a kép zavaróan sötét és zajos, de akkor is, ha indokolatlanul drámaira világított.

Peter azt javasolja, hogy keress egy ablakot, és állítsd elé a szereplődet. A nagy felületű ablakok ellemes, szórt fényt adnak és egyenletesen világítják meg az arcot. Ha a kép egésze egyenletesen megvilágított, könnyebb a fényelés is az utómunkában. A természetes fény hátránya (ami Peter videójában is tetten érhető egyes ugróvágásoknál), hogy folyamatosan változik. Ha áthalad egy felhőfoszlány a Nap előtt, akkor pillanatok alatt expozíciós értéket vesztünk, változik az árnyék karaktere, és még a színhőmérséklet is megváltozik.

2. Hang és zene:

Nem győzöm eleget ismételni: a hang a film fele (ha nem több): ha nem figyelünk a film hangjára, akkor nem figyelünk a film felére (ha nem többre).

A zene elemi szinten hat, alapvetően meghatározza a videó hangulatát, ezért különösen óvatosan kell eljárnunk, amikor zenét választunk. Leegyszerűsítve: ha giccses zenét használunk, giccses lesz a videó. Ha drámaibb a zene, mint maga a videó, akkor a zene éppen filmünk ellen dolgozik, és nem lehet komolyan venni. A megfelelő arányokról van itt szó.

Szerencsétlen lehet az is, ha zenénk hangulata élesen eltér a videó érzelmi töltésétől. (Arról az esetről beszélek, amikor ez szándékolatlanul történik; viszont megfelelően használva nagyon erős hatást kelthet, ha zenével ellenpontozzuk a film történéseit).

Nem csak kezdő filmesek, de néha nagyobb produkciókban is kevés figyelmet szentelnek a zörejeknek. Az eredmény egy szegényes, steril világ. Elmondhatatlanul gazdagabbá, érzékletesebbé teheted a filmed, ha jelentéktelennek tűnő dolgoknak jó minőségű hangot adsz.

3. Tanulni, tanulni:

Peter elsősorban a vágóprogram ismeretére utal itt. Ismerd meg tökéletesen a szoftvert, hogy tudd, milyen lehetőségeid lehetnek az utómunka során. Így felvételkor már tudni fogod előre, hogy lehet a leghatékonyabban úgy felvenni valamit, hogy a vágóasztalon az elképzelésed működjön is.

Én azért kibővíteném ezt a pontot. Eszméletlenül hasznos, ha tudsz vágóként gondolkodni, de ugyanolyan előnyökkel jár, ha értesz a világításhoz, a hanghoz, bármihez, ami csak szóba jöhet egy forgatáson. Így reálisabb képet kaphatsz arról, hogy mit kérhetsz stábod tagjaitól.

4. Mozgás:

Peter itt a statikus képek ellen beszél, amivel nem értek teljesen egyet. Egy kis kameramozgás életet vihet egy snittbe, és valóban jól nézhet ki, ez tény. De ez inkább stilisztikai kérdés, nem lehet odáig egyszerűsíteni, hogy a statikus kép rossz, a mozgásban lévő pedig jó. Ismét fel kell tenni a kérdést, hogy szükség van-e arra, hogy megmozduljon a kamera, hozzáad-e valamit a történetedhez, vagy sem. A kamera mozgatása (vagy nem mozgatása) is csak eszköz, amit lehet jól, vagy rosszul használni.

Ha nincs mögötte jelentés, akkor nem marad más, csak látványosság.

5. Helyszín:

A helyszín nem csak egy tér, ahol játszódik a jelenet. Esztétikai értéke van, hiszen meghatározza a film látványvilágát, illetve a jelentést is befolyásolja. Teljesen más megvilágításba kerül egy búcsújelenet, ha vasútállomásról egy kórterembe helyezzünk át.

Ha megvan a helyszín, az még önmagában nem elég, be is kell rendezni. Például egy ember lakhelye tükrözi a személyiségét; vagy egy szereplőnk belső állapotát is ki lehet vetíteni a környezetére. Nem szerencsés, ha egy tragikus jelenetnél a háttérben felejtett rózsaszín plüssmackó figyeli hőseink szenvedését.