Nem szükséges csúcskamera és milliós költségvetés ahhoz, hogy erős, hangulatos képeket készíts. Azért semmikképpen sem hátrány, ha mindkettő megadatott; viszont ha mégsem, akkor pár egyszerű tényező szem előtt tartásával mozifilmszerű képeket lehet kreálni.

Simon Cade a lenti videóban összeszedett néhány ilyen szempontot, melyekkel nem csak látványt, hanem hangulatot teremthetsz.

1. Helyszín & Díszlet

Az első, kikerülhetetlen képalkotó elem a fény. Egy helyszín teljesen más atmoszférát, esetleg
jelentést is kaphat attól, ha szimplán másképp világítjuk be. Ha viszont nem áll rendelkezésünkre, egy
lámpapark, akkor olyan helyszínt kell választanunk, ahol adott a kívánt fény és hangulat.

Vannak filmes irányzatok, filmek, melyek kimondottan természetes fényekre épülnek. Terrence Malick Az
élet fája című alkotásában természetes fényeket használt, ezért a film egyik fő helyszínéül szolgáló
házat háromszor építtette fel különböző tájolásban, hogy a Nap bármikor közvetlenül süthessen be.

A fényeken túl kulcsfontosságú, hogy milyen a helyszín. A helyszín nem csak az a tér, ahol a jelenet
játszódik, sokkal inkább úgy érdemes gondolni rá, mint a szereplő kiterjesztésére: egy ember lakhelye
tükrözi személyiségét; vagy valaki érzelmi állapotát is kivetíthetjük környezetére (innen ered a
klisé, hogy a temetéseken általában esik az eső).

A helyszínnek tehát hangulatteremtő hatása van, akkor is, ha a cselekmény szempontjából lényegtelen,
hogy hol játszódik a történet.

2. Szín

Kontextustól, kultúrától, de még egyéni értelmezéstől függően is más és más jelentést lehet
tulajdonítani a színeknek. Önmagában olyan téma ez, amiről vég nélkül lehetne értekezni, és nem is az
én tisztem rendet tenni itt. De talán annyit én is ki merek jelenteni, hogy a színek hatást keltenek.
Ilyenformán a színek módosíthatják egy jelenet érzelmi töltését, akár a jelentését is; ugyanakkor
figyelemfelhívó szerepe is lehet (gondoljunk a Schindler listájában a piros kabátos kislányra), tehát
nem csak stilisztikai eszköz, hanem narratív is.

A nagy, hollywood-i filmeknél külön részlegek dolgoznak azon, hogy a történetnek és művészi
elképzelésnek megfelelő színvilágú kellékek, jelmezek kerüljenek az adott (szintén gondosan
kiválasztott) helyszínre, vagy díszletbe.
Visszatérve az alacsony költségvetésű világba, nyilván nehezebb ilyen pontosan „beszínezni”egy
jelenetet, de érdemes szem előtt tartani, hogy a színek nagyon erőteljes eszközül szolgálnak, és
tudatos használatuk óriási potenciált hordoz.

3. Érzelem

Az érzelem a karakterekből és a történetből ered, amit viszont a felsorolt eszközökkel (illetve még
ezer másikkal) lehet hangsúlyozni.

Cade alábbi etűdjében kísérletet tesz arra, hogy szereplők és történet nélkül teremtsen érzelmet,
atmoszférát.

A film felszínes médium. Konkrétsága miatt nehezen lehet elvont, komplexebb fogalmakat kifejezni vele:
ha a képen egy lovat látunk, akkor egy lovat látunk. Kerülőket kell tennünk ahhoz, hogy valamilyen
jelentéssel töltsük fel a motívumokat.

A fenti film a bizonyíték, ha más szavakat idéztek fel benned a képek, mint a rájuk írt szavak. (Az is
fontos tanulság viszont, ha az emberekben, akik megnézték a videót, hasonló fogalmak merültek fel: ez
a film érzékiségét mutatja.)

4. Érzékiség

A film két érzéki csatornán hat: látványon és hangon keresztül. De hogy lehet ezeket élményszerűen
használni? Erre a horrorfilmek remek példaként szolgálnak: ha könyörtelenül kitartják közeliben, ahogy
lassan felvágják egy ember hasát, annak kellően érzéki hatása van. A test roncsolásának látványa (és
hangja) zsigerileg hat; finomabb benyomások keltése szofisztikáltabb módszereket követel meg. A
megoldás valahol a részletekben rejlik. Ha a hideget akarjuk megidézni élményszerűen, nem elég mutatni
valakit a hóban, aztán rávágni a hőmérőt. Mik azok a tapasztalatok, amik a hideggel összeköthetők? Ha
látunk valakit egy pólóban, a szakadó esőben, ha elnyom mindent az eső hangja, ha az a valaki remeg,
és hullasápadt, még az ajka is elkékült, a ruhája rátapad a testére, és ha még a szerencsétlen
leheletét is látjuk, az már hatásos lehet. Rengeteg apró benyomásból, amit jó eséllyel a néző is
tapasztalt már, visszaadható valaminek az érzete.

A lényeg nem a kamera, hanem ami előtte van, és azt hogyan mutatjuk meg. Ahogy Cade is megfogalmazta
etűdjében: a hangulat, az atmoszféra ott van mindenhol – a részletek számítanak.