„Ki a rendező? A rendező egy ember, akinek szünet nélkül kérdéseket tesznek fel.”
(François Truffaut, Amerikai éjszaka)

Egy forgatás (ideális esetben) olajozottan működő gépezet: mindenkinek megvan a feladata, amit a korábban meghatározott rendezői vízió alapján végez a háttérben. A rendezőnek csak a színészekkel, és az operatőrrel kell foglalkoznia. A valóságban viszont mindennel. Ráadásul egyszerre. Pláne egy nullköltségvetésű filmnél.

A filmrendezést valamiféle ködös misztérium lengi körül. Rengeteg olyan tanáccsal lehet találkozni a neten, ami csak tovább növeli ezt a rejtélyt. A válasz arra, hogy hogy is érdemes rendezni használhatatlanul rövid, vagy megfoghatatlanul terjengős.

Sam és Niko viszont összegereblyézett néhány olyan gyakorlati tippet, amelyek néhol triviálisnak tűnhetnek, mégis a rendezés lényegére mutatnak rá.

1. Tiszta és érthető utasítások

A rendezés nagyja kommunikáció. Azon múlik minden, hogy hatékonyan tudod-e közvetíteni a stábodnak látomásod a készülő filmről. A maradék a hókusz-pókusz.

A két legfontosabb rendezői erény a türelem és a határozottság. Egy film alkotása kollektív folyamat: több ember együttes erőfeszítése és munkája, de végső soron a rendezőnél futnak össze a szálak, az a sok ember az ő vízióját hivatott létre hozni. Mindenki tőle várja a választ, ha kérdés merül fel. Rendezőként így nem engedheted meg magadnak, hogy akár az ezredik kérdésnél is elveszítsd a fejed. A világosító csak végezné a munkáját, a legjobban, ahogy csak telik tőle, és te meg leszakítanád érte a fejét? A feszültség nagyon gyorsan átragad az emberekre, és egy kiborulás pillanatok alatt szétcsaphatja a stábot.

A másik legnagyobb bomlasztó tényező a bizonytalanság. Ha nem is vagy biztos abban, hogy a legjobb döntést hozod meg, azt semmiképpen se lássák rajtad. Tudj akkor is határozottnak látszani, ha valójában lövésed sincs arról, mi legyen. Ha te elbizonytalanodsz, mindenki más is elbizonytalanodik, és szétesik minden.

Tehát ha képes vagy türelmesen és határozottan kifejezni az elképzeléseidet, az már fél siker. A többi azon múlik, hogy milyen is az az elképzelés.

2. Ne ragaszkodj görcsösen a forgatókönyvhöz

Nem hátrány, ha van egy végletekig csiszolt forgatókönyved. Rossz könyvből nem lehet jó filmet készíteni. De állj készen arra, hogy a precízen kimunkált írásod (egyes részeit) kidobd a kukába, ha kell. Az írás alapvetően magányos folyamat, még akkor is, ha közben együtt fejleszted valakivel- valakikkel. A végén úgyis egyedül gépeled le az utolsó szavakat, és teljesen magába zár a szöveg.

Vannak dolgok, amik papíron jól néznek ki, mások meg simán furák: ha már óriási nagy tapasztalatod van, akkor sem mindig egyértelmű, hogy mi fog működni a leírtakból; mivel a papíron még csak szövegként látod a filmet, nem képekben, mozgásban, emberekkel. Ezért hagyd érvényesülni a stábod. Egy seregnyi kreatív ember vesz körül, engedd nekik, hogy segítsenek kifejezni a víziód. Vissza az 1. ponthoz: a te feladatod átadni, hogy mit akarsz látni, a stábod pedig megoldásokat kínál rá. Mindenki a feladatának megfelelő szemszögből látja a történetet, így olyan dolgokat adhatnak hozzá, melyekre nem is gondoltál.

Ne félj tehát, ha menet közben eltértek a forgatókönyvtől. Ilyenkor viszont készülj fel arra is (ha nagyon szétzilálnád az adott jelenetet), hogy a véghez vitt változtatások gond nélkül illeszkedjenek a teljes képbe.

(Itt összegyűjtöttek néhány olyan improvizációt, melyek meghatározó részeivé váltak az adott filmeknek, sőt a filmtörténetnek is)

3. Tanulmányozz különböző stílusokat, műfajokat

A filmkészítést filmek forgatásával lehet a legjobban megtanulni. De szükséges az is, hogy már „beszélj filmül”. Ismerni kell a film kifejező eszközeit, lehetőségeit: ehhez filmet kell nézni. Sokat.

A filmekben rengeteg tudás, ötlet és tapasztalat halmozódott fel és rögzült a mozi több mint egy évszázados élete során. Ne csak nézd, tanulmányozd őket, hogy ne kelljen mindent újra feltalálnod.

Merülj el a különböző stílusokban és műfajokban, mazsolázd ki azokat az elemeket, amik tetszenek, és kombináld őket; add hozzá a saját látásmódod, és egyszer csak rátalálsz a saját stílusodra.

4. Ne kapkodj

Nagyon ritka, amikor egy forgatás flottul megy. Érdemes mindent a lehető legalaposabban előkészíteni, de bármikor (és szinte mindig) beüthet valami, ami félreviszi a menetrendet. Egy szimpla kis csúszás is kaotikus zűrzavarrá nőhet, ami pillanatok alatt elnyelhet. Egyszer aztán azon veszed észre magad, hogy mindenki kérdésekkel bombáz, amikre egyszerre kell válaszolnod.
Ilyenkor meg kell állni egy pillanatra, a mindig értékes időből rászánni egy keveset arra, hogy előállj a legjobb megoldással. Mert akármekkora a rohanás, sohasem éri meg rossz döntést hozni.

5. Találd meg a leghatékonyabb módot arra, hogy közvetítsd az elképzelésed

Ismét a kommunikáció. Lehet, hogy te látod a filmet, amikor ránézel a forgatókönyvedre, de mások nem, vagy máshogy. Meg kell mutatni a stábodnak a te látomásod. Ha már elég ideje dolgozol egy operatőrrel, akkor jó eséllyel egy snittlista is elég nektek; ha kérdés merül fel, akkor pedig mutogattok egy kicsit, és rögtön minden a helyére kerül.

Viszont ha nem pendültök még egy húron, hasznos lehet egy storyboard. A tapasztalat az, hogy ritkán valósulnak meg egy az egyben a lerajzoltak, de kiindulási pontként kitűnően lehet használni.

De akár a végletekig pontosan megtervezheted az egyes jeleneteket previzualizációval. Ez már ipari mértékű megközelítése a filmkészítésnek, de ha ez működik neked, akkor használd.

A felsoroltak a filmkészítés hagyományos és bevett eszközei, melyek lehet, hogy segítenek, lehet, hogy nem. Nem kell ragaszkodni hozzájuk, csak azért mert szokás használni valamelyiket. Találd meg a számodra leghatékonyabb módot a látomásod átadására. Ha neked az működik a legjobban, hogy játékfigurákkal lejátszod a stábodnak a filmet, akkor tégy úgy.

6. A barátok megkönnyítik az életet

Ha nagyon elmerülsz a készülő filmedben, egy külső nézőpont olyan dolgokra mutathat rá, amikre nem is gondoltál. A fejedben minden a saját gondolkodásmódod szerint működik, és egy idő után annyira kizárod az egyéb lehetőségeket, hogy fel se tűnik, ha jobban meg lehet oldani valamit. Jó ilyenkor, ha van egy barátod, vagy nevezzük inkább alkotótársnak, aki időről-időre útbaigazít. Szerencsésebb, ha ez a személy a stábon kívül van, és a legfontosabb, hogy megbízz benne (akármennyire is bírod a gaffert, ne ő segítsen rendezni egy jelenetet, mert az egyenes út a káoszhoz egy forgatáson). Légy nyitott a különböző véleményekre, de a döntéseket végül neked kell meghoznod.

Arra is figyelj, hogy ne legyen sok ilyen bizalmasod (elég egy is), mert a sok látásmód végül visszajuttat a gödörbe, amiből már az elején szerettél volna kimászni.

7. A motívumkeresők hasznosak lehetnek

Azontúl, hogy nagyon menő ilyen kis kütyükkel mászkálni, néha jól is jöhetnek. Ezen eszközök használata is csak a munkamódszeredtől függ. Vannak, akik teljesen az operatőrre bízzák magukat, de akadnak olyanok is, akik folyamatosan kitúrják őket a kamera mögül, hogy képben lássák a jelenetet. Az utóbbiaknál jó, ha akad egy motívumkereső (az operatőrök örömére). Ezzel a cuccal az adott kivágásban, látószögben, képarányban szemlélheted a látványt és állíthatod be a jelenetet.

8. Bölcsen bánj az időddel

Időből általában kevés van. Mérlegelni kell a teendők között: tényleg azon fog múlni a film, hogy a díszlet hátterébe sikerül-e keríteni piros kockás bögrét? Persze előfordulhat, hogy egy piros kockás bögrén dől el valami, ebben az esetben mindenképpen keríteni kell egyet; ha nincsen semmiféle dramaturgiai szerepe az említett kelléknek, akkor ne hagyd, hogy az összképet tekintve jelentéktelen tényezők időt és energiát vonjanak el a fontosabb dolgoktól.

9. Kerüld a veszekedéseket

Ne állj le vitatkozni, és ne hagyd, hogy bárki más vitatkozzon. Ha nézeteltérésed adódik valakivel, hívd félre és higgadtan beszéld meg vele. Ha elkerülhetetlenül összecsapni készülnek a hullámok, tartsatok 10 perc szünetet.

Vissza az 1. ponthoz: ne veszítsd el a fejed. Türelem és határozottság.

10. Ne száradj ki

Amennyire triviális, annyira hasznos tanács. Egy forgatáson millió dolgot kell szem előtt tartani. Könnyen maguk alá gyűrnek a teendők, teljesen normális, ha közben alapvető szükségleteidről is megfeledkezel. Olyan munka ez, amikor folyamatosan a csúcson kell pörögni, állandóan döntéseket kell hozni; nem lehet ezt félájultan végig csinálni. Ezért egyél rendesen, és hidratálódj.

11. Nem a felszerelésen múlik

Nem a használt eszközökön múlik a filmed értéke. Annyi bőven elég, amivel hatásosan el tudod mondani a történetet. Ha sikerül szert tenni valami jó cuccra, az remek. De tedd fel magadnak a kérdést, hogy mennyiben járul hozzá a történet elmeséléséhez. Szükség van egy kránra egy kamaradrámában? Talán nem. De lehet.

Manapság eszméletlenül könnyű kamerához jutni, még a telefonodban is van. Csak egy jó ötlet kell, és amíg nem zavarod a néző figyelmét (kivéve, ha ez a cél), akkor több nem is kell.

A dán irányzat a 90-es évek közepén, a Dogma, éppen erre épített: fogták a legprimitívebb kamerát, ami a kezükbe akadt és elutasítottak mindenféle stilisztikai hókusz-pókuszt (amivel amúgy megteremtettek egy újat) és csak a karakterekre és a történetre fókuszáltak.

12. Becsüld meg a stábod és gondoskodj róla

Vannak neves rendezők, akik híresek arról, hogy tűzzel-vassal érvényesítik akaratuk. Ez is egy módszer, de nem biztos, hogy a legjobb. A stábod azon dolgozik, hogy megvalósítsák az álmaid: ezért hálával tartozol nekik, nem ordibálással.

Figyelj a stábodra, hogy elégedettek legyenek, hogy tényleg kedvvel segítsék a munkádat. Arról nem is beszélve, hogy egy seregnyi kreatív emberről van szó, akiknek értékes meglátásaik lehetnek. Hallgasd meg őket, de azért figyelj arra is, hogy a tanácsok maradjanak meg az adott feladatkörökön belül (például nem szerencsés, ha a sminkes állítja be a következő snittet, mert elszabadul a pokol, viszont hasznos meglátás lehet, ha azt mondja, hogy a főszereplő hullasápadt lehetne).

13. Bízz a színészeidben

Láttam, hogy egy rendező felmondta a szöveget a színészének, hogy megmutassa, hogy hangsúlyozzon, hol és mennyi szünetet tartson, mikor mit csináljon. Mondhatni a szájába rágta. Ez is egy módszer, néha indokolt is lehet, de az esetek fennmaradó 97 százalékában kifogásolható.

Hagyd a színészednek, hogy ő interpretálja a szöveget, hogy hozzáadhassa saját egyéniségét a szerephez: hagyd, hogy végezhesse a munkáját. Ahelyett, hogy az előadásmódjára erőszakold a saját elképzelésed, inkább arra koncentrálj, hogy megértesd vele a jelenet lényegét, hogy mik azok a belső folyamatok, amik szerinted végbe mennek akkor az adott szereplőben. Neki is van egy elképzelése az egészről, de ha jó a könyv, akkor az hasonló lesz a te víziódhoz. Egyébként pedig összhangba kell hozni a két értelmezést és szintetizálni a meglátásokból a legjobb variációt, nem pedig tüneti kezelésként betáplálni a hangsúlyokat.

14. Tiszteld színészeid módszereit

Az előző pont egyenes folytatása: minél jobban bízik benned a színészed, annál jobb alakítást tud nyújtani. Volt már szó a 12-es pontban arról, hogy becsüld meg a stábod. A színészekre ez hatványozottan igaz. Adj meg nekik mindent, amire csak szükségük van. Ez nem a rigolyáik kiszolgálását jelenti, de ha bízik benned, akkor nem is fog ezzel visszaélni.

A színészet óriási koncentrációt igénylő, kényes hivatás: egy másik ember bőrébe kell bújni. Rendezőként a te feladatod megteremteni ennek az átszellemülésnek a körülményeit, neked kell átsegítened abba az érzelmi és tudatállapotba a színészed. Ami viszont nem kimondottan azt jelenti, hogy teljes kényelembe ringasd. A komfort azt jelenti, hogy a filmen kívüli világ ne zavarja, csak a szerepével kelljen törődnie. Viszont ha van egy feszült jelenet, lehet, hogy kisebb praktikákkal feszültséget kell teremtened, hogy ráhangolódjon. Persze nincsen erre kész megoldás, mindenkinél más működik. A színész eszköze az érzelem, adj neki alapanyagot.

15. Csináld meg, és lépj tovább

Meddig lehet csiszolni egy filmet? Bármeddig. Mikor lesz tökéletes? Soha.

Legyél képes elengedni a filmed; tudd azt mondani, hogy kész van. Csak tőled függ. Állíts magadnak határidőket (ha van olyan szerencséd, hogy megteheted ezt). A külső nyomás egyébként is jótékony hatással van a munkára (még ha abban a pillanatban rémálomnak is tűnik), serkenti a kreativitást; ellenben ha nincs időprés, nagyon könnyen szétfolyhatnak a munkálatok, és menet közben a varázs is megfakul. Nem jutsz előrébb, ha éveken keresztül fásultan farigcsálod a filmed.